csütörtök, szeptember 27, 2007

Jövök!

Ma hosszúnapos voltam munkailag, de az a jó ilyenkor, hogy miután minden főnök és kollega hazamegy, kiválóan lehet semmittenni - ma meg külön jó volt, hogy Ani picit otthonhagyott titeket a nagymamátokkal és beugrott a Jákófához telefonozgatni, így tudtunk kicsit virtuálbeszélni is a holnapi élő előtt, mint ex-csetkirálynő és ex-alter-ego-barátosnéja (erről majd nagykorotokban bővebben).
Most indulok is haza, mert nyű van a segedelmemben mióta készülök hozzátok - tulajdonképpen csak ezért ugarottam be, hogy nehogy elfelejtsétek: jövööök! :)

Boldog születéshetet!

11:41 az óra, pontosan egy hete épp születtetek... :)

Amúgy képzeljétek, ha minden jól megy, holnap ilyenkor már ott foglak dédelgetni titeket - ettől aztán teljesen elment minden maradék munkakedvem, és izgatott vagyok és nagyonvárakozós és boldog; kb. ezen hatásokkal vagytok rám röviden... :)
Gyorsan történnek a dolgok, ugye...? Ezt is meg kell majd szoknotok, hogy mi már csak ilyenek vagyunk - reggel még nyugisan és tervtelenül munkába jöttem, aztán felhívott Ani és elmesélte hogy milyen kis ügyesek vagytok (pl. evésben, és ebből egyenesen következően növésben is), aztán nyüzsögtem nyugtalanul gyors ötletektől vezérelve, aztán hízelegtem egyet az angyal főnökömnek elengedés-ügyben, aztán felhívtam Anit és elújságoltam hogy holnap mennék... Aztán Pali nem hazudtolta meg magát és negyedórán belül szólt, hogy már a teljes odautam meg van szervezve, szállítással egyetemben - hát ilyen egy fasza pasi az apátok.

Más: máris visszahíztatok a születési súlyotokra, sőt, ami szintén elég ritka gyorsaságilag; és most Tamás kicsit nehezebb. Ani szerint nem olyan egyszerű a kajálás, elég keményen meg kell dolgoznotok érte(nehezen bányászható), de szerencsére van elég tej és per pillanat nem is kaptok tápot, mert mennyiségileg elég mindkettőtöknek; és folyton ennétek - good job! :) Továbbá egyre egyformábbak vagytok, annyira hogy egyszer már Ani is összekevert benneteket - amit szorgalmasan ismételgetek magamnak megnyugtatásul, hogy ne bánatoskodjak túlságosan mikor majd én is. És egész nap alusztok, ami jó szokás, csak nem valami anyabarát, mert cserében éjjel keservesen sírdogáltok, gondolom kajaügyben, de majd ezt elmesélitek. Jaj, már nagyon-nagyon-nagyon várom!

Most meg visszamegyek egy kicsit dolgozni, és ha eszembe jut valami okosság, jövök még. Elég sokat lógok itt, nem...? Szeretek nektek írni... :)

szerda, szeptember 26, 2007

Ezkiez?

Bónuszként mai témánkhoz egy kis találós kérdés anyukáknak, apukáknak, vállalkozókedvű rajongóknak: kedvenc pózom látható a képen - lehet tippelni, hogy ki művelte...

Vigaszul a frusztráltaknak: én sem tudom, pedig már születés után tíz perccel tüzetesen megvizsgáltam mindkét kandidátust élőben, és azóta is kedvteléssel bámulászom őket... :)

Fun facts

A Wikipedia egy olyan csodadolog, ami remélhetőleg gyerekkorotoknak annyira szerves része lesz, mint enyém volt a sok lexikon – mindez, mihelyst valami majom hivatalnok valami majom irodában eléggé megijed apátok perrel-fenyegetéseitől, és végre bevezetteti hozzátok is az Internet nevű szintén csodadolgot. Emberek az egész világról összegyűjtik a sok-sok információt kedvenc témájukról, és felirkálják erre a weboldalra – és mivel nagyon sokféle ember van a világon nagyon sokféle kedvenc témával, itt aztán mindent meg lehet találni.

Keresgéltem is egy gyorsat, így munkaidőben, ikrek-ügyben... Van ezeken felül egy csomó más érdekesség is (nagyrészét Anitól már biztos hallottátok in utero – érdemes majd figyelni például, hogy a kriptofázia szó hallattára hogyan kezd el rögtön aggódni), de nyers statisztikai adatilag most ezek tűntek legviccesebbnek:
- az egypetéjű ikrek gyakorisága 1000 születésből 3 (természetes megtermékenyülésre értve), és feltételezések szerint a világon ma körülbelül 10millió egypetéjű iker él;
- ha egy darab ondósejt termékenyít meg egy darab petesejtet, és a zigóta csak megtermékenyítés után 2 nappal osztódik két sejtté, akkor a babok egy méhlepényben, de külön burokban fejlődnek ki, és úgy hívják őket tudományosul, hogy: monochoriális, diamniotikus ikrek (Ezek vagytok ti.) – ez ikerterhességileg a legeslegjobbabb dolognak számít, mert nem tudnak összecsavarodni a köldökzsinórok, úgyhogy nyugi van;
- megszületett ikrek között a legritkábbak a hímnemű egypetéjű típusúak (Ezek is ti vagytok.) - ezeket angolul "identical twins"-nek hívják, ami szerintem kivételesen sokkal szemléletesebben jelzi mint a magyar megfelelője, hogy milyenek is;
- egypetéjű ikrek esetén a DNS 100%-ban megegyezik, de különböző, méhen belüli és születés utáni, környezeti hatások következtében ikrenként más-más gének aktívkodnak, ezért tér el például az ujjlenyomat és nagykorban már egyre több dolog (ezt hívják epigenetikus változásnak);
- genetikai szempontból az ikrek gyerekei inkább féltestvérek mint unokatestvérek – ezért, ha például mindkét ikernek ugyanattól a pártól születik gyereke, akkor azok genetikailag ugyanolyanok, mint az édestestvérek. (Mondom: genetikailag, ergo elviekben. Aztán nem lenyúlni egymás csaját!)

Most ennyire jut idő; majd nemsokára mesélek nektek híres ikrekről - olyanokról akikről már évezredek (sic!) óta szólnak a legendák... :) Stay tuned!

kedd, szeptember 25, 2007

Home, Sweet Home!

Képzeljétek, annyira ügyes anyuka+babok vagytok, hogy ma hazamehettek!
Tegnap még nem volt ennyire jó a helyzet; mikor este beszéltem Anival, elég rosszul volt. Nehezen jött kifele a teje, de bent meg nagyon sok volt, úgyhogy begyulladt a melle és nagyon elkínozták egy segítségnek szánt masszírozással. Mesélte, hogy délután frusztrált dühében meg bánatában meg fájdalmában sírt ő is meg sírtatok ti is - viszont most jött az üzenet, hogy már mindenki tökéletesen érzi magát, hajnalban teljesen rendbetettetek mindent: neki már nem fáj semmije, ti meg jóllakottak vagytok.
Azért ez nem semmi, te babok! Nagyon ritkán engedik ki az újszülötteket ilyen hamar és könnyen; mondjuk a teljesen problémamentes iker-születés sem olyan gyakori dolog, úgyhogy lehet hogy egyszerűen napirendre kell térnünk afelett, hogy ti már csak ilyenek vagytok, és nem csak fogantatásilag hívják csodának a csodát... :)

hétfő, szeptember 24, 2007

Ötödik "születés-nap"...

...igen, így külön/kötőjellel, merthogy ma van a születésetek ötödik napja - egyébként most e kapcsán okosodok meg és teszem fel magamnak a nyelvtani kérdést, hogy vajon mikor az ember fia a születésének évfordulóját ünnepli (ami évente egy van, ugye), akkor miért is születésnap-nak hívják azt... Nah majd ezt megbeszéljük egyszer együtt is, merthogy amatőr magyar nyelvművelők lesztek (kereszt- és édesanyai ártalom), plusz nektek is lesz ilyen ünnepnap, ezután minden egyes szeptemberben - majd kidolgozunk valami stratégiát arra is, hogy ne zavarjon túlságosan amiért nincs mindegyikőtöknek különbejáratú.

Egyébként a helyzet most épp az, hogy... hát tudom hogy kétszeresen is nem illik ezzel viccelődni (először mert ti még ártatlan kisbabókok vagytok a kétértelmű szójátékokhoz, másodszor mert éhezni nagyon nemjó dolog), de tudom hogy majd egyszer értékelni fogjátok - szóval: szopás fronton egyelőre szopás van. :)
Ti állítólag nagyon szorgoskodnátok (mert kis csodák vagytok, amint tudjuk), de Aninak még nincs teje, illetve most már talán valami tejkezdeménye alakul; minden esetre emiatt aztán mesterséges bébikaját kaptok, ami ki van találva ugyan hogy tápláló legyen és talán finom is, na de mégsem ugyanolyan mint a mell-termelte természetes cucc.
Minden esetre ne adjátok fel, igyekezzetek csak kitartóan, fog ez menni!

Az apátok küldött egy csomó fotót arról ahogy Ani ágyán lazultok (mert, egyébként nagyonis helyesen, az agresszív kismama szerepet felöltve, beszerzett titeket a szobájába a gonoszul kávézgató nővérkék karmai közül) - egyet gyorsan fel is teszek ide, büszkén arra, hogy igenis tudom hogy melyik bab ki. Ez egyelőre többnyire annak köszönhető, hogy Levente bal arcán van néhány, valószínűleg a születés-kaland közben beszerzett, kis pöttyöcske; szóval Tamás, te a kék galléros ásítozós vagy, és jelezném hogy csak optikai illuzió hogy kisebb lennél. Hogy mi lesz majd, mikor eltűnik ez az egyetlen megkülönböztető jel is, nem tudom... valószínűleg színes filctoll... :)

péntek, szeptember 21, 2007

Isten hozott! :)

Hát némi történések voltak mindnyájunk életében az utolsó bejegyzésem óta... főleg a ti életetekben, amint azt már tudjátok. Én meg hiába terveztem előre stílusos "The light at the end of the tunnel" című posztomat, ami a minusz tizedik méteren/napban került volna fel ide, keresztülhúztatok minden számítást és előrejelzést, fogtátok magatokat és... hát: megérkeztetek... Most már az az egyetlen vigaszom, hogy a dokibácsi sokkal többször és többeket tévedett veletek kapcsolatban, pedig neki még diplomája is van a szakértelméről... :)
Szóval nem tudom, hogy a múltkori őszről-fotó győzött-e meg (mert, mi tagadás: tényleg szép), vagy nem volt már olyan kényelmes odabent, esetleg Anival szerettek volna már nagyon találkozni, minden esetre tegnap hajnalban megfájdítottátok a pocakját és ezzel okos szubtilitással instruáltátok Palit, hogy igenis ráncigálja be a kórházba, bárhogy tiltakozna az a konok fehérnép. Itt mellékesen megjegyzem, hogy szerencsés fickók vagytok ám, amiért az az apátok aki; elég irigylésreméltó, ha az ember környezetében van egy annyira határozott, tettrekész, szervezni és logikusan gondolkozni képes segítség mint ő - mert anyátokban például gyakorlatiasság terén nem sok köszönet lesz, ezt szerintem elég korán észre fogjátok venni ti is... :)
Zárójelt bezárva, ott tartottunk, hogy Ani hősiesen (nem vicc: tényleg mindenki csodálkozik rajta hogy milyen bravúrosan oldotta meg a helyzetet) megküzdött minden buta vajúdmánnyal, és mire engem letett a vonat az állomáson, már épp megvoltatok. Magáról a születésről azért nem írom le a kifaggatott részleteket, mert ezeket majd ő fogja elmesélni nektek jól - csak említeném, hogy ne felejtsetek rákérdezni olyan vicces részletekre, mint a megadóan olvasásba kezdő orvos vagy a sajátos orrbefogásos légzés-technika. Személyes élményileg az történt, hogy miután reggel rutinosan munkahelyre indulva kikötöttem a celldömölki szülőszoba előtt, Palival beosontunk a személyzeti fürdőbe, ruhát cseréltünk (mert hozzátok csak zöld műtős förmedvényben szabadott bemenni), és máris indultam felétek. Ja' és pontosítva: az apátok nem vette fel a csinos piros pulóveremet és szűk trapéznadrágomat :) csak én az ő kórházi cuccait, ő meg felöltözött hazamenni hogy elhozhassa a ti homlitokat, amit reggel azért nem vittek magukkal, mert nem hitték hogy ilyen hamar megoldjátok a kiutat - szóval jó zagyva egy sztori ez, de a titeket körülvevő felnőtteket (értsétek: minket) ismerve lesz még részetek néhány hasonlóban, úgyhogy hamarosan rezignáltan veszitek ezeket tudomásul.

És most a legfőbb tény: gyönyörűek vagytok! :) Mikor bementem hozzátok, épp a kötelező háromórás inkubátoros tartózkodás közepénél tartottatok, hason feküdtetek egy-egy hatalmas pelenkába ültetve, ébren voltatok, és (ahhoz képest, hogy minden baba-könyv szerint ilyenkor még csak fényeket és árnyékokat láttok) nagyonis okosan nézgelődtetek szerte a nagyvilágban. Sajnos nem tudtam sokat maradni, de átadtam Ani üzenetét, aki már nagyon-nagyon várta hogy újra lásson, és rögtön megállapítottam, hogy teljesen egyformák vagytok, továbbá hogy így kezdetnek tökéletesen illik rátok az előkészített a "babok" becenév.
Utánatok, eléggé elvarázsolva, beszélgethettem még egy kicsit Anival, aki szintén gyönyörű volt: fiatal, pihent, sugárzó, nyugodt és nagyon mosolygós; aztán egy hisztis orvos sajnos elküldött, úgyhogy visszasiettem Pestre, ahol már többen is nagyon várták a beszámolómat.

A technikai részletek így a végére maradtak, de nem felejtem el őket; tehát: 2007. 09. 20.-án születtetek, 11:40 illetve 11:42-kor (Igen, ilyen őrült iramban.), fejenként 2,35 kilóval és 47 illetve 48 centivel - ami iker-szférákban igencsak derekas teljesítmény. A neveiteket egyelőre nem erőltetem, mert... szerintem a tojás-effekt miatt úgyis cserélgetődnek majd egymás között, és nem akarlak megzavarni... Csak vicceltem... :)
Isten hozott ebbe a világba, Levente Pál és Tamás Dániel!

szerda, szeptember 19, 2007

Take your time...

És, úgy látszik, meg is fogadjátok a fenti tanácsot...
Beszéltem Anival a reggel, ma voltatok CTG-én: ez egy olyan vizsgálat, ami megmutatja hogyan ver a ti szívetek és hogyan húzódik össze az ő méhe körülöttetek - és hát szerencsére fent említettek közül az első tevékenység makkegészséges és virgonc, a második meg egyelőre nemlétező. Ami röviden azt jelenti, hogy édes-aranyos és türelmes kiskrapekok vagytok, és még nem készülődtök semerre se, annak ellenére hogy biztos nagyon szűkösen fértek már, illetve nagyon kíváncsiak vagytok már a kintre.
A kintben egyébként továbbra is tombol a csodás idő, hétágra süt a Napocska, ezerszínű falevelekbe öltözött a világ, jóillatú a szél, árad a Duna, szóval egész izgalmas világ vár benneteket. Nézzétek csak, ilyenkor ősszel például ennyire giccsesen szép is tud lenni! :)

péntek, szeptember 14, 2007

Világra!

A héten Ani beszélt a szülésben közreműködni készülő dokibácsival, és állítólag természetes úton jösztök majd. Ez annyit jelent, hogy semmifajta mesterséges lyukat nem fognak nektek fúrni Ani pocakjába, hanem küzdenetek kell, végig kifelé a méhszájon, vagy valamilyen csatornán vagyhol - anatómiában nem nagyon vagyok otthon. A lényeg az, hogy nem lesz olyan nagyon egyszerű. És tudom, hogy nagy felelősség ez ilyen pici hobbitok pici vállain, de vigyázzatok majd jól - nem annyira Anira, ő szerintem nagy lelkesedésében bármit kibír és annyira örül majd hogy láthat titeket, hogy rögtön el is felejti hogy mit kellett kibírni; csak majd előtte egymással beszéljétek meg jól, hogy ki szeretne elől menni, és a másik hogyan lökdösse majd a fenekét segítségképpen, meg ilyenek.

Update: Közben Márton adott egy jó kis útmutatót arról, hogy mi is történik egy babbal miközben megszületik. Hát kb. ez történik két babbal is, természetesen, csak a start-lépés sokkal kisebb helyről indul; ami azért rossz, mert a babnak nincs elég tere elrugaszkodni, és azért jó, mert a fentebb említett technikával a bab testvére be tud segíteni.
Szóval: hajrá! :)

P.S. Az anyátok, mint minden normális először-terhes nő, valószínüleg szemöldökrángást kap majd, ha a mellékelt videón illusztrált tágulási folyamatot végiggondolja, de ez titeket cseppet se zavarjon meg - ki kell jönni és kész; nem egy hisztérika (például most konkrétan azon gondolkoztam, hogy én tényleg de tényleg sosem láttam betegeskedni), azt is tudja, hogy ez nektek sem egy joyride. Vigyázzatok egymásra, csodababok!

kedd, szeptember 11, 2007

Ama csodaszép napsütéses indiánnyár

A rendelésembe persze, rám vonatkozó részként, azt is bele kellett volna foglalni, hogy az említett csodaszépnapsütésesindiánnyarat ne punnyadtan, taknyosan, lázasan, torokfájósan és bedugult orral fogadjam; de mondjuk tényleg inkább most mint egy hónap múlva... Nyilván, mindig az adott évszaknak legszebb időjárással megáldott napjai alatt betegszem meg, és azt nem tudnám megbocsájtani magamnak, ha épp akkor lennék rosszul, mikor születtek - most már úgy néz ki, meg is oldottam az idei őszit, úgyhogy ezt a kis náthát most gyorsan letudom, és nem rajtam fog múlni: ha időben jeleztek és azután adtok elég időt a leutazáshoz, akkor ott leszek! :)

szerda, szeptember 05, 2007

Ősz

Megjött a csúnya idő: hűvös van, fúj a szél, zuhog az eső... de megjött az utolsó száz méter is, egy hónap múlva már érkeztek - úgyhogy ez nagyjából semlegesíti az ősz minden negatívumát.
Azért rendelek csodaszép napsütéses indiánnyarat mire jösztök... :)